Gyermekkoromban voltak furcsa álmaim helyekről, ahol mindig otthon éreztem magam.Aztán néhány éve láttam egy műsort, amelyben 1800-as években élő emberek életét mutatták be.Már az elején mindenről megtudtam mondani mire használták, hol, mikor, milyen stílusban.
Körülbelül 2 évvel ezelőtt elolvastam az első könyvem Jane Austentöl, és annyira furcsa érzés fogott el, mintha csak az én életemről beszélnének.
Rengeteg könyvet olvastam azóta tőle, és állandóan az a furcsa érzés fogott el, hogy én odatartozom abba a világba.Mikor filmben láttam őket, néha még el is sírtam magam, mert valahogy annyira kínozott a honvágy, hogy ott lehessek.
Az álmok nem múltak el, néha még ma is ébredek úgy, hogy tudom:otthon jártam az éjjel.
Lehet, hogy butaság ez az egész, csak képzelődöm, de az érzés akkor sem múlik el.
Kiskorom óta vonzódom az angol költőkhöz is Byronhoz, Tennysonhoz, sok verset tudok tőlük, és ezek emgem mindig erre az érzésre emlékeztetnek.
Még senkinek se mondtam el, így is azt tatja rólam a családom,hogy pszichiáterhez kellene járnom, látják, hgogy nem tudom elviselni ezt a mai világot.
Csak ennyi, de gyakran úgy gondolom nagyon szívesen térnék vissza előző életembe, mert akkor boldog voltam.
Kösz, hogy elolvastátok.Szerinzetek lehetséges?
Heni