Älltaläba mege´rzem a lelkek jelenle´te´t. Annyit füzne´k me´g elözö törte´netemhez, hogy a temete´sen e´reztem, hogy nagymamäm lelke mär nincs a földön.

De a mäsik nagymamäm esete´be mäske´pp volt. Miutän meghalt minden e´vben mindenszentekkor ere´ztem valahänyszor kint järtam a temetöbe, hogy me´g nem ment el. Az utolso alkalommal, aznap e´jszaka semmit nem aludtam. Mikor megvirradt, kimentem a le´pcsöhäzba, e´s e´reztem, hogy valaki követ, kinyitottam az ablakot, e´s egy hideg äramlat kisereteben valami, vagy valaki ätsuhant a testemen e´s az ablakon keresztül tävozott. Lätni nem lättam semmit,szerintem jobbis. Egy feketerigot lättam egy fän, e´s arra gondoltam -mivel hiszek a lelekvandorläsba-, lehetne´l madär következö e´letedbe. Azota tudom, hogy ha megyek a temetöbe nagymamäm lelke mär nem lesz ott.Me´g aznap de´lelött el kellett utaznom vonattal. A vonat egyszercsak megällt, e´n kine´ztem az ablakon, e´s egy feketerigo ült velem szemben a fän. Valamit csicsergett, azta´n elrepült, ekkor tova´bment a vonat.

Hät nem tudom. Vagy többet ke´pzelek a dolgokro´l, mint ami van mögöttük, vagy me´g te´nyleg sok titkot meg kell fejtenem.