A következő esetben érdekes módon imát követően jelennek meg reinkarnációs emlékek.

Ministráns vagyok, és abban a hitben nőttem fel, hogy a reinkarnáció mítosz. 1990 körül kezdtem tanulmányozni a Bibliában azokat a részeket, melyek reinkarnációra utalhatnak. De eléggé féltem a témától, így egy ideig senkinek nem beszéltem arról, mivel is foglalkozom. Imádkoztam, és arra kértem az Atyát, hogy tárja fel előttem az igazságot, mert én csak az igazságban akarok hinni, és ha a reinkarnáció igaz, akkor tudni akarok róla.

Egy nap különös dolog történt velem, ami megmutatta nekem, hogy a reinkarnáció igaz.
Egyébként, miután végeztem egy kis kutatást a szent iratokban, rájöttem, hogy még a Biblia is tanítja a reinkarnációt, csak a fordítások elhomályosították ezt. Ezt tapasztaltam:

A konyhában álltam, és épp főzni készültem. Hirtelen egy fiatalember voltam, s a 20-as éveim elején jártam. Kicsit túlsúlyos voltam, de magas. Szellemi fogyatékos voltam. Pontosan tudtam, mit akarok mondani, de képtelen voltam megfelelően szavakba önteni.

Egy férfi lépett a szobába. Én nagyon izgatott lettem valami miatt, és mesélni akartam neki róla. De nem tudtam rendesen kifejezni magam, és ez az izgatottságommal párosulva megijesztette őt. Kétségbeesetten próbáltam elmondani neki, amit akartam, és megpróbáltam újra. Gesztikuláltam a kezeimmel, és hangok törtek elő belőlem, de nem szavak hagyták el a számat, hanem csak valami kusza zagyvalék. Az izgatottság miatt hangos volt a hangom. Emellett nem tudtam úgy irányítani a hangom, ahogy egy normál ember tenné. A férfi azt gondolta, meg akarom támadni. Anyám tűnt fel mögöttem a színen, megfogta a kezemet, és elvont onnét. Lágy hangon beszélt hozzám, és nyugtatgatott, hogy minden rendben van, és még inkább rendben lesz, ha vele megyek. Anyámnak vörös volt a haja, és nem angolul beszélt, mégis megértettem (pedig most angol vagyok). Nagyon rossz érzés volt, hogy még az édesanyám sem ismer és ért engem igazán. Szerettem volna, ha ki tudom fejezni magam úgy, ahogy ő, de nem ment.

Éreztem az akkori érzéseimet. Felfigyeltem rá, hogy tudtam gondolkodni, csak éppen nem tudtam kifejezni a gondolataimat. Ráébredtem, hogy a szellemi fogyatékosnak tekintett embereknek több intelligenciája van, mint amennyit általában feltételeznek róluk. Emellett volt egy olyan érzésem, hogy nem éltem valami sokáig akkor.

Egész életemben mély szeretetet éreztem a szellemi fogyatékosok iránt. Mindig együttéreztem velük. Néha még sírtam is, ha megláttam őket, pedig akkor láttam őket először. Furcsa tapasztalatomig nem is értettem ennek okát. Örülök, hogy az Atya lehetővé tette, hogy fejlődjek, és megtaláljam az igazságot.

Bev 2003. december 4.