A következő idézet részlet dr. Michael E. DeWitt Egyensúlyteremtés az előző élet áttekintése révén című cikkéből, ami az Innerchange Magazine-ban jelent meg. Dr. DeWitt egy 38 éves, Tom nevű páciensének esetével illusztrálja, hogy az előző életek áttekintése segíthet az egyensúlyteremtésben, s egyúttal magyarázatot adhat a jelenlegi életben felmerülő problémákra is.

Tom súlyos fizikai állapota miatt jött el hozzám előző élet regresszióra. Bár nagyon nyitott volt, szabadon elismerte szkepticizmusát, és hogy részben felesége bátorítására jött el. Fizikai problémája syringomyelia volt. Ilyenkor megnagyobbodik a gerincvelő központjában lévő apró csatorna, s folyadékkal telik meg, ami kárt okoz a kényes idegszövetben. Kialakulásának okát még nem értjük jól. Tomnak a nyakában jelentkezett folyadékkal telt üreg. Ez tartós bénulást okozhat, de az ő esetében idejében felfedezték és kezelték, s így jobb lett a prognózisa. Amikor diagnosztizálták, erős fejfájása és nyaki fájdalmai voltak. Akkor fordult orvoshoz, amikor a bal karja és arca érzéketlenné vált. Emellett csak a normálisnál feleakkora erő volt a bal karjában. Megműtötték, és lassan felépült. Elmondta, hogy korábbi stresszes és kihívásokkal teli munkája után most le kellett lassítania. Az operációt követő mágneses rezonancia képalkotási eljárás [*] kezdeti javulást, s három év múlva további javulást mutatott. Azért jött el hozzám, mert a legutóbbi mágneses rezonancia képalkotás azt mutatta, hogy kissé rosszabbodott az állapota.

Úgy kezdtünk bele Tom első regressziójába, hogy nem tudtuk, mire számítsunk, de eltűnődtünk azon, hogy talán igaz lehet felesége álma, mely szerint Tomot lefejezték egyik előző életében. Szabályszerű hipnózistechnikákat alkalmaztam, s Tom hamarosan mély transzba került. Először "szürke ködnek" ébredt tudatára. Úgy vélte, hogy valamilyen európai hely az 1400-as években. Aztán tudatára ébredt egy faszerkezetnek. Látta a fa erezetét, és azt is, hogy az időjárás viszontagságai simították le a széleit. Nagy bitófának azonosította be a szerkezetet, és az volt a véleménye, hogy Franciaországban van. Ruhái szakadtak és koszosak voltak. Néptelenek voltak a macskaköves utcák. Ott állt, és a bitófát bámulta. Megkérdeztem tőle, mi történt korábban, amire így felelt: "Kis tűz körül csoportosulunk, és próbáljuk melegen tartani magunkat."

"Kik?" – kérdeztem.

"A feleségem és két lány. Nincs mit ennünk. Szörnyű; éhesek vagyunk (sírni kezd). Éheznek. Nem tudok ételt szerezni. Csalódást okoztam nekik. Mindig szegények voltunk. Rám néznek – képes lennék dolgozni, de nincs hol." Felesége azonban nem vádolta azért, amiért ő felelősnek érezte magát.

Aztán ismét meglátta a bitófát. Itt már nem volt vele a családja. "Hátra vannak kötve a kezeim. Fázom és félek. Felkísérnek a bitófához. Nem akarok meghalni. Olyan magasnak tűnik... nem tudom, miért akasztanak fel. (Aztán, iszonyattal:) Megöltem a lányaimat? Nem bírtam nézni, ahogy szenvednek és halálra éheznek." Tom rendkívül érzelmes volt ezen a ponton. Látta lent a saját hideg holttestét, ami oldalt hevert. Aztán olyan érzete támadt, hogy "megy". Meleget érzett, és fényt látott. Az iszonyat könnyeit örömkönnyek váltották fel, amint más lények üdvözölték, s így nyugtatgatták: "minden rendben, minden rendben". Még inkább könnybe lábadtak a szemei, amikor megpillantotta a lányait. Megdöbbent és megkönnyebbült, amikor látta, hogy mindketten jól vannak, és örülnek a találkozásnak. Bár nehéz és érzelemdús volt az ülés, Tom nagy megkönnyebbülést érzett utána. Csökkent a feszültség és a fájdalom a vállában és a nyakában. Emellett olyan előző élethez fért hozzá, ami segített szokatlan fizikai problémájának magyarázatában. További betekintést nyert nagy felelősségérzetébe is, miután visszaemlékezett még pár előző életére.

Az egyik életben 1650 körül egy hajón dolgozott. Ő volt az első tiszt, de nyugtalankodott a hajón szolgáló emberek miatt, mert tudta, hogy ő lesz a kapitány, miután az eredeti kapitány meghal. Viharos volt a tenger, de tiszta volt az idő. Sok nő és gyermek tartózkodott a hajón. "Rám néznek, hogy tegyek valamit. Próbálom megnyugtatni őket." Aztán elmosolyodott, ahogy megpillantotta a szárazföldet. Büszkén mondta: "Bíztak bennem, és én a partra vittem őket."

Egy másik életben szomorú volt, és bűnösnek érezte magát, amiért otthagyta a feleségét és a lányát, hogy harcba menjen. Egy lövegkezelő csoport vezetője volt 1816-ban. Izgult, félt és aggódott amiatt, hogy hogyan teljesítenek majd az "ő" emberei. Mielőtt bevetették a csapatát, egy hegyről figyelte a harcot. Látta, hogyan harcolnak az emberek közelharcban, karddal. "Micsoda pazarlás… de hát én nem gondolhatok erre." Világos volt, hogy összeütközik benne a kötelességtudat és az embereiért érzett felelősség, hogy a felesége és a lánya iránt érzett felelősségéről már ne is beszéljünk. Másnap már ő is harcolt az embereivel. Káoszt írt le: nagy füstöt, hangos ágyúdörgést és öldöklést. Bár látta a helyzet hiábavalóságát, kitartásra buzdította embereit. Hamarosan eltalálták. Súlyos sebesülés érte a lábát, és kevésbé súlyosan megsérült a feje is. Ránézett a barátjára. Mindketten tudták, hogy meg fog halni. "Fáj elhagyni őt" – mondta, bár vigasztalta annak tudata, hogy barátja gondját viseli majd a feleségének és a lányának. Egyre jobban elgyengült, míg végül már a fejét sem tudta felemelni, és mozdulni sem tudott. Ahogy meghalt, rálátása nyílt a mező többi részére is. "Az emberek követnek engem – azok az emberek, akik meghaltak. Mindannyian együtt leszünk. Olyan büszke vagyok rájuk! Mind hazamegyünk… nem lesz több öldöklés… béke lesz." Ismét örömkönnyek peregtek le az arcán.

Miután áttekintettük ezeket az életeket, rámutattam arra, hogy mindegyikben jelen volt a másokért vállalt, potenciálisan szörnyű következményekkel járó felelősség motívuma. Felvetettem, hogy ebben az életben azt kell megtanulnia, hogyan fogadja el másoktól a gondoskodást. Könnyekben tört ki, ami megerősítette ezt. Érdekes, hogy nyakproblémája már amúgy is olyan szerepbe kényszerítette, melyben el kellett fogadnia a törődést és a szeretetet. Előző életeinek áttekintése révén képes volt nagyobb egyensúlyt teremteni az életében. Bár azóta nem vetették alá mágneses rezonancia képalkotási eljárásnak, fizikai szimptómái általában véve jobbak maradtak.

[*] A mágneses rezoncia képalkotás olyan eljárás, melynek során egy számítógéphez kapcsolt erős mágnest és rádióhullámokat használnak arra, hogy részletes képet kapjanak szilárd testek – főként az emberi sejtek, szövetek és szervek – atomi és molekuláris felépítéséről. A képek alapján megállapítható, hogy egy adott szövet egészséges-e, vagy beteg. Mágneses rezonancia képalkotással jobb kép nyerhető a szervekről és a lágyszövetekről, mint más letapogató technikák segítségével (például számítógépes tomográfiával vagy röntgennel). Az eljárás különösen az agy, a gerincoszlop, az ízületek lágyszövete és a csontok belső részének feltérképezésére alkalmas. (A ford.)