Sziasztok!
Az éjjel különös álmom volt. Igazából nem is az álom volt különleges, hanem a gondolatok amik közben a "felszínre kerültek". :)
Álmomban mindvégig, egy vasútállomáson voltam unokahúgommal, és vártunk a vonatra, ami majd "hazavisz" minket. Körülöttünk jöttek-mentek az emberek, vonatok. Emlékszem volt egy fiatalokkal zsúfolásig megtelt vonat, ami Görögországba ment. Állomásunkon a legtöbben arra vonatra préselték fel magukat. Mi néhány hátramaradottal tovább várakoztunk. Volt, hogy gyorsvonat robogott el lassítás nélkül, volt hogy az ellenkező irányba tartott egy hosszú szerelvény, de a megfelelő vonat csak nem akart jönni. Unokahúgom egy idő után megunta a várakozást és eltűnt mellőlem. Ez is nagyon fura volt, mert pontosan tudtam hol tartózkodik, mit csinál (az állomástól nem mesze, egy büfében fánkot evett :) ) és egyáltalán nem aggódtam, hogy lekésheti a vonatot.
Míg ő falatozott, feltűnt, hogy tőlem nem messze egy idősebb, jól öltözött úriember támaszkodik valami póznának, és engem néz. Odamentem hozzá, gondoltam megkérdem hátha tudja vajh mikor jön már a vonatunk. Mikor odaértem mellé, és épp szólni akartam ő megelőzött, és valami ilyesmit kérdezett:
- Mit gondol erről a rengeteg gonoszságról a világban?
Kérdése váratlanul ért, de fura mód (mert ez ugye ez egy fura álom volt :) ) rögtön jött a válasz, mintha csak diktálta volna valaki. :) Persze nem fogom tudni most visszaidézni szó szerint, de a lényeget azért megprószálom felidézni Nektek.
- Gonoszság? - kérdeztem vissza. Szerintem a gonoszságról alapjában véve téves képzeteink vannak. Albert Einstein óta tudjuk, hogy világunkban minden relatív. Magyarul, minden csupán nézőpont kérdése. Manapság nincs olyan fogalmunk, amihez ne lehetne több értelmezést társítani. Vegyük a gonoszságot. Bizonyos nézőpontból a gonoszság a jóság ellentéte, egy végetlen számsor negatív tartománya.
De most helyezzük át a nézőpontunkat, és vizsgáljuk meg másik szemszögből a kérdést. Vegyük a világunkat egy energiával teli helynek. Már a mai fizikai is kezdi kapiskálni, hogy világunkban minden színtiszta energiából áll, és az anyag csupán elménk illúziója (húrelmélet). Ennek, az energiával teli univerzumnak a része a gonoszság is. Része, nem pedig tükörképe, vagy negatív tartománya. Eme relativitásban a gonoszság csupán az energiák öncélú manipulálását jelenti (mondjuk energiaelszívás). Viszont, ha jobban megvizsgáljuk eme manipulációkat, rájövünk, hogy legtöbb esetben ezen megnyilvánulások nem tudatosak, egyszerűen az egyén nem ismer más módszert az energiái növelésére, csak hogy másoktól elveszi azt. És így felmerül a kérdés, ha mind képesek lennénk energiát sugározni az arra rászorulóknak, sőt megtanítanánk nekik, hogyan csatlakozzanak felsőbb, Isteni forráshoz, eltűnne világunkból a gonoszság? A gonoszság, ami valójában nem is létezik, csak még nem érti mindenki valóságunk valódi természetét... :)
Emlékeztek még az öregúrra, aki eme gondolat áradatot kiváltotta? Nos, még mindig ott állt előttem, és szélesen vigyorgott. Meg akartam tőle kérdezni, mit akart ezzel a különös kérdésével, de mielőtt válaszolhatott volna egy hangos vonatkürt közbevágott, mire én lenyomtam az ébresztőt az éjjeliszekrényen…

Fura egy álom nem? :)