Csak arra emlékszem, hogy fel kellett kapnom mindkét gyermekemet, néhány ruha és a legfontosabb iratok voltak kezemben, közben kisebb gyermekemet karomon vittem, nagyobb lányom pedig fogta kezem...szaladtunk, valami nagyon rossz elől menekítettem a kicsit, de a lánykámat is vittem a biztonságos helyre.
Egy lakóépület erkélyénél láttam egy jelen életemben idegennek tűnő, de álmomban nagyon is ismerős, segítőkész hölgyhöz, aki elbújtatott bennünket.
De Ő is tudta, hogy itt is metalál bennünket a rossz, ezért úgy rendezte a szobáját, mintha nem is lennénk ott, minket pedig kikísért az erkélyre, és ott éjszakáztunk.
Közben nekem valami életbevágó szerért útra kellett kelnem, és nem volt más jármű, mint egy kamion, beszálltam, és már éreztem hogy ismét mögöttem van az, aki elől menekültünk, és minden áron meg akarja akadályozni hogy eljussak a szerért ami megment bennünket.
Elindítottam a kamiont, és alig láttam ki a szélvédőn, sötét volt, de egyre tisztábban láttam a sötétben, észrevettem hogy az úton össze vissza sok autó állt, mintha csak direkt próbatétel lett volna...kerülgettem őket, szlalomoztam, sár is volt, néha megcsúsztam, sietnem kellett volna, de nem birtam, mert nem akartam beléjük menni...egyre csak próbáltam úgy haladni, hogy senkinek ne essen baja, de elakadtam...úgy éreztem vége, innen nincs kiút.
Felébredtem.