Bejelentkezés
Név:
Jelszó:
mutato
Ha még nincs felhasználóneved, regisztrálj!
Ha elfelejtetted a jelszavad, kattints ide!
Ajánló
A temetésem
Most itt vagy: Túlvilág >> Reinkarnáció
Artemisz
Beküldés dátuma: 2005-03-16 22:35:01

Egyik éjjel nagyon fáradt voltam és így hamar álomba merültem.Akkor este tudom,h az én egyik előző életem temetését láttam.
Az egészet kívülállóként láttam.:
Látok egy szép kriptát.A bejárat melletti két oldalon 5-5 soros kőpadok voltak (azt hiszem).A pap előttük prédikál valamilyen idegen nyelven, ami mégis ismerős volt,mintha tudtam volna, h mit mond.Az egész gyászszertartáson, mintegy 30-40-en lehettek.Legtőbbjük férfi, de akadtak köztük nők is.(Az érintett meg akkor,h összesen 3-4 ember sírt)Ekkor jelenik meg az én szellemem.A kor ideálja szerint szép lehettem.Egyszerű piros ruhát viseltem,fehér főkötővel és köténnyel.megyek a gyászolók fele és nem értem miért nem vesznek engem észre?itt vagyok, tűzvörös ruhában és senkisem emeli rám a tekintetét, pedig ismerőseim is ott voltak.végül leültem a gyászolók közé,ám ekkor felébredtem.
A beküldő megjegyzései a tapasztalatról:

Honnan tudom, h én voltam az a nő?egyrészt éreztem, másrészt kiköpött olyan volt, mint én eltekintve néhány apróbb vonástól.
Kommentek
 
Új komment
[2006-03-15 12:05:06] Tzimash
Az első dolog, amit megláttam egy fekete kereszt volt fehér alapon. Kicsit ferdén állt. A fehér alap egy nő bőre volt. Rájöttem, hogy egy női dekoltázst látok. Egy nő, akinek szép fehér bőre van és a nyakában egy láncon vagy valamin egy kereszt lóg, ami elég nagy kb. 6-7 cm. A nő fekete ruhában van, régies stílusa van a ruhájának. Fiatal lehet kb. 30 év körüli, fekete vagy talán sötét barna hajú, a haja sem a mai kort idézi, hátul össze van fogva és a lelógó tincsek hullámosak, olyan kis fürtöske a csaj. Meglehetősen szép az arca, és a testalkata is elég formás, csinos. Van egy ősz hajú öregember is kicsit odébb, vagy talán több is, de ez az egy valahogy érdekesebb, mint a többi. Szemüveges, olyan cilinderféle van a fején és régimódi az öltözéke, ugyanúgy, mint a csajnak. Esik az eső, vagy inkább csak szemerkél. Borongós az idő és a hangulat is, az öreg is szomorúan bámul maga elé. Ő is talpig feketében van.
Ez egy temetés!!! Az én temetésem. Az öreg valószínűleg az apám, a nő meg a feleségem. Látok még egy 5-6 év körüli kislányt, és egy hasonló korú kisfiút is. A kislány hosszú, barna hajú, a kisfiú, pedig szőke, de nem látszik jól, mert valami sapka van a fején. Furcsa érzés tudatosult bennem ekkor... Ők a gyermekeim. Megdöbbentőbb, mint az, hogy a saját temetésemet látom. Sajnálom őket, szívszorító érzés. Bár úgy látom, ők nem igazán értik mi történik, de ez ebben a korban nem meglepő. Úgy érzem, hogy a kislány állt közelebb hozzám.
A koporsó fehér színű. Fel vagyok ravatalozva, azt hiszem. A koporsó négy sarkánál, állványokon mécsesek, olyan egy méter magasak lehetnek, mintha pap is lenne odébb, de nem nagyon érdekel, csak a kislányt figyelem. Hasonlít az anyjára.
Itt van egy ugrás az időben, a halálom előtti időszakra közvetlenül.
Íróasztal, toll, az a régi fajta, amit tintába kell mártani, papi, tintás üveg.
Veszekedés, én meg a nő (a feleségem) a temetésről. Valami olyasmit mond, vagy csak azaz érzésem, nem tudom, hogy úgy érzi, már nem szeretem őket, meg hogy már nem törődöm velük. Egy szobában vagyunk, úgy látom, van talán egy kandalló, asztal, székek néhány dísztárgy, a padló kőlapokból áll, nem úgy tűnik, mintha gazdagok lennénk. Van néhány kép a falon. 1819 van, nem tudom honnan, de tudom. Fehér ing van rajtam és világosbarna nadrág meg sötétbarna bőrcsizma, hosszú a hajam, majdnem a vállamig ér. Valahonnan előkerül a kislány, sir. Ez a tény szomorúvá tesz. Közben zajlik a veszekedés, a nő azt mondja, hogy már csak a munkám érdekel egyedül. Érzem, hogy igaza van, és nagyon fáj, hogy igaza van. Szeretem őket, de a munkám... Író vagyok, és valami könyvön dolgozom, de az is lehet hogy fordító. Egy barna színű bőrkötésű könyv villan be az agyamba. Fáj a bal halántékom. Érzem! A bal szemem mellett. A nő bejelenti, hogy elhagy és viszi a gyerekeket is. Egyre erősebben fáj, mintha nyomná valami.
A legutolsó kép, fekszem a padlón, nem tudok megmozdulni, csak látok és semmi több, mintha látnám közeledni a kislányt, aztán vége.


Meglepettem állok a dolgok előtt. Tényleg egy 19. századi író voltam, aki valószínűleg öngyilkos lett, mert elhagyta a felesége???
 
[2006-03-05 19:33:53] Peregrinus
Szija Leila!
Erdekes, hogy pontosan emlexel az alombeli nevedre! En ilyesmit mindig elfelejtek.Nem probaltal utananezni, elt-e es ki volt o? Egyebkent egyaltalan nem csunya nev, mellesleg a vegen y-os;))
 
[2006-02-27 00:00:10] Leila
Kísértetiesen hasonlít az én álmomhoz.Egy mezőhöz hasonló helyen volt a temetésem amit onnan tudok, hogy bárkihez is szóltam nem vettek észre. Akkor jöttem rá , hogy a saját temetésemet látom. Még a nevemre is emlékszem: Ráthy Rozália. Nem éppen egy szép név. Nem igaz? De hát így volt....Ez is bizonyítja a reinkarnáció létét. Minden nap új napra ébredünk......Leila
 
[2005-03-20 11:05:57] g101
A helyszínre és időre nem emlékszel? Az segíthetne.
 
Rádió
Játékok

© Lélekvándor.hu // 2004-2010. websas.hu