Sziasztok!

Régóta olvaslak benneteket és nagyon tetszenek a reagálások és az hogy még véletlenül se írtok másnak bántó dolgokat. Gondoltam megosztom veletek néhány reinkarnációs tapasztalatomat.
Azért kezdtem el ezzel foglalkozni, mert szerettem volna megtudni, hogy mi miért történik velem, de sajnos nem sokra jutottam eddig. Pár életmet már ismerem, de az engem foglalkoztató témakör még nem került felszínre. Szeretném megtudni, hogy miért vagyok egyedül, emberek között akik szeretnek, de egyedül.
Hipnózissal megismertem egy olyan életemet, amiben az 1700-as években éltem, fiatal lányként talán Lengyelországban. Fantasztikus volt, hogy tökéletesen le tudtam írni, hogy milyen a környezet. Egy erdőből léptem ki, fekete szántóföldt láttam és egy kis házat deszkából. Kötény volt rajta és azt hiszem fapapucs. Szőke göndör hajam volt a kendő alatt. Bementem a házba és ott egy család vitatkozott dobálták az ételt és kiabáltak egymással. Ismertem őket, de nem vettek észre. Láttam, hogy egy kicsi kislány csak ül és megilletődve nézi őket, felkaptam és kivittem az udvarra, leültün egy hordóra. A következő kép, hogy menekülök a kislánnyal. Magammal vittem Ő ül a szamáron és megyek mellette mezítláb véres lábbal (feltörte a papucs). Egy meszzi vérosban telepedtünk le egész életemben rettegem, hogy megtalálnak minket, nem volt barátom, barátnőm, férjem, szerelmem, mert féltem. A kislány felnőtt férjhez ment és messze költözött. Egyedül magányosan haltam meg, a temetésemen is idegenek voltak.

Ez volt az első és eddig egyetlen hipnózisom, nem így képzeltem, olyan volt mintha az egészet én találtam volna ki, de ilyet nem tudnék kitalálni. másoknak milyen egy hipnózis? Ez tényleg az volt szerintetek?