Sziasztok!

Szinte biztos,hogy ezek az élmények előző életemmel kapcsolatosak,de azért van bennem egy pici kétség.Ezért is lennék kíváncsi a véleményetekre.
Még valamikor a kilencvenes évek elején volt egy különös élményem.Egyedül voltam otthon,és ábrándozva bámészkodtam kifelé az ablakon,gyönyörködtem a szép,napfényes időben.Egyszercsak szokatlan képet láttam.Csak "lelki szemeimmel" láttam,úgy,mintha élénk emlékkép lenne,csak mégsem az volt.Biztos tudjátok,hogy értem.
Egy magányosan álló sírt láttam.A sírkőbe bele volt foglalva egy kis ovális kép,ami egy zöld szemű,hosszú szőke hajú,gyönyörű szép lányt ábrázolt.Feliratot nem láttam a síron,csak a lány képe kötötte le nagyon a figyelmem.Nagyon ismerősnek tűnt.És ezután évekig rengetegszer elgondolkoztam azon,vajon ki lehetett az a lány?Valamiért nagyon fontosnak tartottam,hogy ezt megtudjam.Kérdeztem az ismerősöktől,hogy esetleg volt-e rokonunk aki így nézett ki és fiatalon meghalt.De kiderült,hogy nem volt.Valahányszor temetőben jártam,mindíg jól körülnéztem,hátha látok ilyen sírt.De szintén nem jártam sikerrel.Egy idő után meguntam a "nyomozást",és már nem foglalkoztam ezzel a témával,de azért nem felejtettem el.
Aztán 2003-ban volt egy nagyon érdekes álmom:
Egy domb tetején álltam,körülnéztem,és végig,ameddig a szem ellát,csak erdőkkel borított hegyeket-dombokat láttam.Nyár volt,zöld volt fű és a fák lombjai,De olyan furcsa kékeszöld színe volt mindennek.És köd volt.Éreztem,hogy valami nagyon nem stimmel a hellyel és az idővel.Olyasmi érzés volt,mint amikor belépünk egy nagyon régi,elhagyatott házba,ott még a levegő is más(nem arra gondolok,hogy dohos)hanem hogy olyan,mintha ott megállt volna az idő.
Elindultam,muszáj volt keresztülmennem az erdőn.Hamarosan egy lezárt területhez értem,egy nagy,rozsdás vaskapu állta el az utam.Körülnéztem és megláttam hogy a mellettem lévő fa ágán egy különös madár ül.
Nagyon szép,színpompás madár volt.Emberi hangon megszólalt ,azt mondta,hogy ha ezen a kapun belépek,akkor valami meg fog változni.Figyelmeztetésnek szánta,de én makacsul ragaszkodtam ahhoz,hogy átmenjek a kapun.A kapu kitárult és én elindultam...Néhány lépés után úgy éreztem,mintha testileg-lelkileg picit átváltoznék,de nem volt rossz érzés csak különleges.De abban a másik formámban is jól éreztem magam.Ismerős érzés volt.Láttam,hogy a ruhám is megváltozott.Most hosszú,fehér fátyolszerű ruhában voltam(nem menyasszonyi).
Egy ssziklákra épült kastély udvarába érkeztem.Láttam,hogy a kastély előtt megállt egy autó.Olyan nagyon régi fajta,fekete.Sajnos nem értek az autókhoz,főleg a régiekhez,pedig talán a korra lehetne belőle következtetni...Talán a 20-as években lehettem,nem tudom.
Odaszaladtam.Az autóban a szüleim ültek.Vidáman köszöntem nekik,de nagyon hűvösen reagáltak,mintha bűn lett volna,hogy jókedvem van.Szomorúan bementem a kastélyba.Egy gyönyörűen berendezett,nagy teremben járkáltam es szomorú dolgokon gondolkoztam.Ekkor bekopogott egy fiatal férfi.Váltottunk pár szót,aztán fotókat készített rólam.Ez felvidított.beálltam az egyik nyitott ablakba,úgy,mintha készülnék kiugrani.Tetszett,ahogy tépte a szél a hajam és a ruhám.És hogy a férfi aggódott,hogy lezuhanok.Aztán ő elment én meg folytattam a magányos szomorkodást.Aztán változott a kép.A fürdőkádban álltam(még mindíg a kastélyban).A kád melletti falat végig beborította egy óriási,aranykeretes tükör.Gyönyörködve nézegettem a tükörképemet.
Kicsit furcsának tartottam,hogy szőke a hajam,de magam sem értettem,miért csodálkozom rajta./Mikor felébredtem és végiggondoltam az álmom,rájöttem,hogy az a lány,aki álmomban voltam,ugyanaz,akinek a képét a síron láttam,csak álmomban ezt nem vettem észre.És mindaddig furcsamód az sem tűnt fel,hogy az a lány a síron és az álmomban pontosan úgy néz ki,mint én,csak annyi a különbség,hogy szőke a haja,az enyém meg barna./
Aztán megint változott a kép.Szaladtam keresztül a kastély kertjén és sírva azt kiabáltam,hogy elvették a gyerekem/ez alatt azt értettem,hogy a szüleim nem engedték,hogy megtartsam a gyermekem/.Ahoz a kis sziklakerthez siettem,ahol titokban sokszor találkoztam egy kedves kislánnyal,aki nagyon fontos volt nekem.És én is neki.Nagyon szerettük egymást.Az a kislány a jelenlegi életemben a lányom,de álmomban ennek nem voltam tudatában.Ez volt az egyetlen olyan álmom amelyikben a saját lányomat nem ismertem fel,pedig pont úgy nézett ki,mint a valóságban.
Aztán az utólsó kép az volt,hogy a kastély alagsorában járkáltam,csak oszlopokat,boltíveket láttam.Kerestem valamit és féltem.Aztán nem tuom,mitől,de annyira megijedtem,hogy felébredtem.
Mikor felébredtem,az volt az első gondolatom,hogy mostmár mindent értek.Már megvan a magyarázat arra,hogy a jelenlegi életemben mi miért történt.
Egyébként a kislányom is megjelent előttem két évvel a születése előtt.
És mikor erre az álomra gondolok,az rossz érzés és érzem,hogy kapcsolatban van azzal,amitől gyerekkoromban megijedtem(erről írtam már).Úgy érzem,nagyon szörnyű véget ért az az életem.
Nem csak külsőleg,hanem lelkileg is nagyon hasonlítok arra,aki az akkori életemben voltam.És ez sok problémát,veszekedést okoz,mert a rokonaim,családtagjaim,egyszerűbb emberek,nem értenek meg.Azt mondják,idegesítő "sztárallűrjeim vannak"stb.

Ebben az életemben viszont újra velem lehet az ,aki akkor olyan fontos volt nekem.Az a kislány.Akkor a kis barátnőm volt,most a lányom.És ez csodálatos.